kupa, kapu, koponya - Koppány

Az ótörök és ősszláv eredetűnek mondott jövevény szavaink problematikáját veti fel a kitárgyalandó kérdéskör, hiszen ezek szinte csak a magyar nyelvben maradtak meg, sem szláv, sem török népek nem beszélik ma őket. Egyes rekonstrukciókat elnézve kérdés az is, hogy valaha egyáltalán beszélték-e, és ha igen, nem lehetséges, hogy inkább menevény szavakról, vagy egész egyszerűen nagyon ősi vándorszavakról van szó? A koponya alapszava, gyökszava is egy ilyen szó lehet. Koppány nevünk a tanúja, hogy nem szláv átvétel. A származék szavak egynémely formáját rengeteg korabei nép ismerte és használta.

A 13. századból való az eső írásos említése a Koppány személynevünknek.

Kézai Simon: csak ennyit írt: "Szent István király ugyanis, miután megkoronázták, és végül leverte Koppány vezért..."

"A többiek a Szan mentén egymást taposva felmenekültek a hegybe. És 2 napig üldözték és kaszabolták Kálmán seregét. Itt ölték meg a magyarok püspökét, Kupánt,"

A Lavrentyij-évkönyv (1377): Koppány püspök, a magyar krónika Lőrinc püspök haláláról is tud: "episcopos Cuppan et Laurentium... occiderunt" (SRH, I, 126, 424-425).

Lássuk a meghatározását:

A Koppány régi magyar személynév. Török eredetű, a jelentése nagy, győzelmes, erős, magas. Előfordul ótörök méltóságnévként is. A méltóságnév a török kabak (homlok, arc, koponya) szó alapján élenjárót, nemzetségfőt jelenthetett.

A "nagy, győzedelmes, erős, magasra” nem találtam etimológiai levezetéseket", de a kabak - megtalálható az ótörökben. De vajon ótörök szóval kell-e számolnunk? A magyar nyelvben hasonló értelműek és hangzásúak a kobak, kupa, koponya szavaink. Sehogyan nem áll össze. Türkök, szlávok (és sokan mások) ismerték ezeket a szavakat, de a magyarba a kobak a törökből, a koponya meg a szlávból jött volna összevisza? Mi nem ismerhettük és alkothattunk önállóan ezek gyökeiből szavakat? Nem hihető. A valóság csupán csak kupán csap.
 

Íme a koponya szavunknak mai tudományos “eredeztetése”:

"A koponya (cranium) az ősszláv *kopati 'ás' ige származéka, '(fából) vájt edény' alapjelentéssel került a magyarba (TESz. koponya). Első előfordulása a 'merítőedény' jelentésű copina (SchlSzj.) a 15. század elejéről...

...A koponya mai jelentése a 16. század első harmadában az agya koponyája szókapcsolatból keletkezett. További jelentésfejlődésében az eredetileg 'koponya, fej' jelentésű agy helyébe lépett, míg annak jelentése az 'agyvelő' jelentés felé tolódott el."

Varga Éva Katalin, A Magyar-szláv kapcsolatok: múlt és jelen című nemzetközi tudományos konferencia tanulmánykötete. Pécs, 2016. október 13-14., Szláv eredetű magyar anatómiai nevek, 194. old.

---

"koponya (lat. cranium): A szláv nyelvekben 'fából vájt edény' alapjelentésű koponya 'merítőedény' jelentésben került a magyarba. A 'fej csontos váza' metaforikus jelentés a 16. század első harmadában az agya koponyája típusú kifejezésből keletkezett a magyarban. További jelentésfejlődésében a koponya az eredetileg 'koponya, fej' jelentésű agy helyébe lépett, míg annak jelentése az 'agyvelő' jelentés felé tolódott el. Az 'edény, csésze, kagylóhéj, teknő' és a0' koponya (fej felső része)' közötti metaforikus átvitel több nyelvben egymástól függetlenül végbement, pl. vulg. lat. testa, or. череп, ném. Hirnschale (vö. TESz., részletesebben az or. череп szócikkében, 55 oldal)."

Varga Éva Katalin, DOKTORI DISSZERTÁCIÓ, LATIN MINTÁRA KÉPZETT ALAKOK A MAGYAR ÉS AZ OROSZ ANATÓMIAI NEVEKBEN, 93. old. 
 

Érdekes elszólás, hogy az "agya koponyája" kifejezést nem nagyon lehet úgy érteni, mintha az "agy" fejet jelentene, ellenben a mai jelentésnek tökéletesen megfelel. Elképzelhetetlen, hogy egy olyan nép, amelyik koponya-trepanációt végzett, ne rendelkezett volna külön szóval a fej csontozatának jelölésére.

Az etimológiai szótár szerint a koponya szó első előfordulását sem találta el a szerző, sem a szóalakját. 1287-ből származik, és ez sem azt jelenti, hogy 13. századi átvétel, csak azt, hogy ekkor fordul elő első alkalommal a ránk maradt írásos forrásokban:

“koponya : 1287 Kapuna hn. (FESz. Kaponya) [csak EWUng.]; 1332-7 Copogna hn. (Csánki 1: 351); 1358 Kapunyas”

https://uesz.nytud.hu/uesz_1.pdf

A rekonstruált ősszláv *kopati 'ás' igével szemben pedig bőven vannak magyar nem rekonstruált szavaink, melyek kapcsolatba hozhatóak a koponyával: kapar, kotor, kút, kopp, kop(ik), kopasz, kopog, kapu, kupa, csatt, csat(ol), csuta, csutka, csatorna, csutora, csupor, csöbör, cseber, stb. 

folytatjuk!