LÁSZLÓ, azaz "laudis laus"
A magyar László név latin "Laudis
Laus" kifejezés torzulásából származik, ennek számos alakváltozata megtalálható a szláv
nyelvekben. Továbbá ennek a szókapcsolatnak az alapjelentésével függhetnek össze a (jóval később kialakult) "szláv", a vlach/oláh és olasz népnevek. A latin szóalak etimologiája további vizsgálatot igényel, ám azt a kijelentést talán meg lehet kockáztatni, hogy a görög-római kultúra évezredes birodalmakként hatott több kontinensre kiterjedően, majd pedig a kereszténység is ennek a kultúrának a közvetítője volt. A germán és szláv utódnépek lehettek inkább a szó átvevők, mintsem a szó átadók.
Mára sajnos tudományos közhellyé vált, hogy a László név szláv eredetű. Nos nem az. Latin.
A wikipédia ezt írja róla: A László férfinév a szláv Ladislav, Vladislav névből fejlődött Ladiszló→Ladszló→Lacló→László alakokon keresztül. [forrás?] A szláv név elemeinek jelentése:
hatalom és dicsőség
https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1szl%C3%B3
A probléma itt már kézzelfoghatóvá válik, hiszen ha megnézzük a dicsősőséges értelmű szláv Vladislav nevet, felmerül a kérdés, vajon hogyan viszonyul ez a proto-germánnak elképzelt *hludaz - *hluda erdethez, amiből a tárgykörünkben szereplő latin - szintén dicsőségest jelentő Laudius és Laus is származtatható lenne az old high german hlut és az old english hlud szavakon keresztűl, hiszen a híres - jelentésű Lajost és Louis-t is a hluda alakhoz vezetik vissza. (Hluda ősgermán 'híres' (vö. loud angol 'hangos'.) De eszünkbe juthat még a ragyogó/fehér/fényes jelentésű protogermán: *lauhaz, (Asszociációként érdekes lehet körüljárni akár a bibliai Levitán, Lótán etimológiáját is.)
Biztosan sokan a szókezdő "L" előtt álló plusz hangzót hiányolnák a Laudius elől, hogy a szláv szóalakokkal kapcsolatba hozható legyen, pedig még a tudományos rekonstrukció is lehetővé teszi: *klu-to- come OE hlud > loud
PIE *klou- < *kleu-"hear" > noun *klewes > Greek kleos "glory
https://www.etymonline.com/word/loud
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Lajos_(keresztnév)
A kérdés tudományosan nincs kellőképpen megválaszolva, de el lehetne indulni a latin Laudis szó etimológiája mentén:
latin liber ( " szabad " ) (szabad < * leudʰeros )
Eredete szerint: férfit, embert, népet, nemzetet, földesurat, urat, szabadot - jelent különböző nyelveken. Eléggé rokonértelmű a dicsőséges szóval.
Érdekes összefüggés mutatkozik tehát a ļaudis - Latvian Lett/Litván népnévvel is.
From Proto-Baltic *ljaudi- [ Proto-Balto-Slavic *ljaudis ], from Proto-Indo-European *h,lewdʰ- ( " men, people " ) . Cognates include Lithuanian liáudis ( " people, nation " ) , Old Prussian ludis ( " owner, landlord " ) , ludini ( " owner, landlady " ) , ludysz ( " person " ) , Old Church Slavonic людиє ( ljudie , " people " ) , людинъ ( ljudinŭ , " free man " ) , Russian лю́ди ( ljúdi , " people " ) , Bulgarian лю́де ( ljúde ) , Czech lidé , Slovak ľudia , Polish ludzie , Gothic *𐌻𐌹𐌿𐌸𐍃 ( *liuþs , " man " ) , Old High German liotan ( " to grow " ) , liut , liuti ( " people " ) , German Leute , Ancient Greek ἐλεύθερος ( eleútheros , " free " ) (< *leudʰeros ( " free man " ) ), Latin liber ( " free " ) (also < *leudʰeros )
https://en.wiktionary.org/wiki/ļaudis
A slovo - slava szavak is képbe kerülnek, dicsőséges jelentéssel
slovo (слово), Russian for "word," also means "lay" or "epic"; the medieval Russian poem The Tale of Igor's Campaign is (in Old Russian) Slovo o plŭku Igorevě (Слово о пълку Игоревѣ). Slovo is akin to slava (слава) "glory, fame" whence such names as Mstislav, Yaroslav, etc. (cf. Czech Waclav = Wenceslas). Both slovo and slava < PIE *klou- < *kleu-"hear" > noun *klewes > Greek kleos "glory, fame," whence such names as Heracles, Sophocles, Cleopatra, etc., as well as Kleio (Latin Clio), the Muse of history. PIE *kleu- > also Latin cluor "glory" and Old Irish clu "fame." In Homer klea means "famous deeds," the subject of epic poetry. Sanskrit shravah "glory, fame" also comes from *klou-. From a shortened variant *klucome English list, listen. From a suffixed form *klu-to- come OE hlud > loud as well as Germanic personal names such as *hluda-wigaz "famous in battle" > Ludwig, Louis, Luigi, Clovis; Sanskrit shruti "what is heard" was used to refer to the Rig Veda, which was preserved orally for centuries; and Greek names such as Clytemnestra.
Etymologies of Terms for or about Poetry: Michael Ferber
Újabb kapcsolódási pontot jelenthet Sir Lancelot nevének Szent Lászlótól való eredeztetése:
"A történelemtudomány már régen felismerte, hogy III. Béla uralkodása idején rendkívüli mértékben felerősödtek a magyar-francia kapcsolatok. Ezek a kulturális hatások azonban korántsem voltak egyirányúak, minthogy magyarok is szép számmal érkeztek ekkoriban Franciaországba. Egy új elmélet szerint pedig eme magyar hatásoknak volt egy igazán látványos eredménye is - ami nem más, mint a hős lovag, Sir Lancelot alakjának megszületése.
A hős lovag, Sir Lancelot a középkori Artúr-mondakör talán legismertebb szereplője. Ennek fényében talán meglepőnek hat, hogy a történelmi és az irodalmi kutatás képviselői mindmáig nem tudtak magyarázattal szolgálni arra, hogy honnan is származik vagy miként alakult ki a világhíres irodalmi alak. A karakter ugyanis csak a 12. századi francia regényíró, Chrétien de Troyes munkáiban tűnik fel először - rögtön mint a mondakör központi szereplője -, ezt megelőzően azonban Lancelot alakjának semmiféle előképét nem sikerült azonosítani sem az Artúr-irodalom korábbi szövegeiben, sem a kelta mondavilágban.
A kutatók így javarészt egyetértenek abban, hogy Lancelot eredetileg nem tartozott a mondakör szereplői közé, személyét később illesztette a kánonhoz egy szerző, talán éppen Chrétien de Troyes. Az új karakter eredetével kapcsolatos elméletek pedig jobbára azt valószínűsítették, hogy azt különféle indo-európai népek mondáiból gyúrhatták össze, vagy valamilyen mára elveszett munkából emelhették át.
A CEU doktorandusz kutatója, Stephen Pow a közelmúltban egy új elmélettel állt elő, amelynek lényege, hogy Lancelot alakját Chrétien de Troyes az egy évszázaddal korábban élt magyar uralkodó, a "lovagkirály" Szent László legendájáról mintázhatta. Az első hallásra talán meglepő teóriát most megjelent tanulmányában számos érvvel támasztotta alá."
https://mult-kor.hu/hogyan-lett-szent-laszlobol-sir-lancelot-20181207
Lancelot nevéről azonban rögtön eszünkbe juthat a Lándsa - Lándzsa szavunk, ami az egyik legősibb hatalmi szimbólum. Szent Istvánnak is az uralkodói attribútumai között szerepelt. Szoros összefüggés mutatkozik továbbá a Land - föld szóval, amit Lajta folyónevünk is igazol: Lítaha: lütum = sár folyó. Itt újra érdemes felidéznünk a Latvian - Lett/Litván népnevek etimológiai hasonlóságát.
Lance név meg is teremti a kapcsolatot.
A germán Lanzo névből származik, mely eredetileg más nevek földdel kapcsolatos hipokorisztikája volt. A középkor óta azonban a népi etimológia a régi francia lance, " lándzsa " kifejezésre vezette vissza. Ugyanerre az etimológiára a Lance olasz neve Lando.
https://it.wikipedia.org/wiki/Lance_(nome)
....
Visszatérve, nézzük meg a középkori latin hátteret:
laudis = dícséret / laudis laus = dícséret dícsérete
laude = dícséret
Én azonban úgy fordítanám inkább a lentiek tükrében szabadon, hogy a dicsőség "szolgálata".
Középkorra jellemző szóközi u/v cserék, betűkiesések és duplikációk figyelhetőek meg a különféle középkori névváltozatokban magyar, szláv és oláh vidékeken: Ladislaus, Ladislao, Ladislav, Ulászló, Vladislaus, Wladislao, Wadislai, Ladisclavus. Miután tehát a «clavus» végszó «laus», «lavs» és «lav»-val azonos, Gerazclavus helyett «Geraz-laus»-t, illetőleg «Gerazlavs» vagy rövidítve «Gerazlav»-t kell olvasnunk, a mi pedig nem más mint az orosz « Jaroszlav». Mert hogy a «Geraz» szótagok csakis «Jaros»-t jelenthetnek. A Laudis-ból származik a Wladimir és a havasalföldi Vlad név is, sőt maga a vlach népnév, így tehát a magyar "olasz" szavunk is.
Tehát a "sclavus" szó valószínűleg véletlenül állt elő a Laudis véghangzójából és a "Laus" szó összevonásából a szláv nyelvekben egy "c" bekerülésével, de mivel a szláv szóalakokban is tettenérhető a "dicsőség" szó eltérő formájú kettőződése nehéz megmondani, hol ér véget az egyik szóalak és hol kezdődik a másik.
-------
Magyarországon a Ladis laus -ból fejlődött ki a László név, amit bizonyít az is, hogy Szent László tizennyolc éves uralkodása alatt tíz alkalommal veretett esztergomi pénzverdéjében LADIS/LAUS RE/X feliratú érméket.
Vizsgáljuk meg a bizonyítékokat:
"Pálffy Tamás azonos alkalomra készült orációjában pedig megvan a Ladislaus név etimológiája is, igaz, ez sokat egyszerűsödött a középkori szövegekhez képest, viszont jóval könnyebben érthetővé vált: 'laudis laus".
Kecskeméti Gábor
Irodalomtörténeti Közlemények - 2004. 108. évf. 4. füzet, 519
o.
Szóbeliség és írásbeliség határán : Középkori prédikációirodalmunk történetének új szintézise felé
Nézzük meg konkrétan a hivatkozást:
"Vnus certe magnae E S Z T E R H A Z IO R V M Familiae extinctus _SolLl_ustrissimus, Comes L A D I S L A V S sufficeret ad excienda digneque evocanda omnium flumina lachrymarumıille enim vere L A D I S L A V S ,id est: laudis laus, omnium adorea laudum, et ingens Gentis suae gloria extitit, et majorem adhuc Styrpi Gentique suae splendorem, et gloriam non sine certa spe allaturus vídebatur."
"A nagy Esterházy család tündöklő napjának, László grófnak a kihunyta egymagában is elég ok lett volna arra, hogy méltán felfakassza a könnyeknek folyamait. Ő ugyanis, aki valóban László (Ladíslaus), azaz ,dicséret dicsérete, (laudis laus) volt, családjának minden dicséretre érdemes győzelmi díja és hatalmas dicsősége volt, s biztosan reményleni lehetett, hogy családjának és népének ragyogását és dicsőségét csak fokozni fogja."
PÁLFFY Tamás,
Halotti beszéd Esterházy László, Ferenc, Tamás
és Gáspár fölött (Bécs, 1653, RMK III, 1830) = uo., 155-169, 160.
-----
Sokat mondó, hogy 1526-ban senkinek nem jutott eszébe a László nevet szlávnak tartani, pedig elég jó kapcsolatunk volt a Lengyelekkel. De ha
ma, a bizánci-görög és az óegyházi "szláv", valamint az avar-magyar
altaji nyelvekből későn kialakult ún. szláv nyelven valamire "rájönnek",
az rögtön visszamenőleges hatállyal bír.
Nézzük az Érdy-kódexet:
Szent László királnak legendája
Emlékezzünk a helyes etimológiára:
középkori latin:
laudis = dícséret / laudis laus = dícséret dícsérete
laude = dícséret
salvere = jól van, ép, egészséges
salutare = üdvözöl
salus, salutis, salute, salvus = ép, sértetlen, egészség
------
Nincs szófacsarás. Történelem van.
Összegezzünk:
Mit jelent a "szláv" szó a hivatalos névetimológia szerint?
A slava jelentést a dicsőség =slovo szó vitte tovább, de másik ágon a szolgát= jelent.
A szláv «clavus» «laus (latin) », «lavs»
és «lav» azonos,
Ennek azonban további ókori (római) latin előzménye is van:
salve Domine - Üdvöz légy
sclava - rabszolga
Láthatjuk, hogy már igen korán, a "SZOLGÁL" szó pozitív, illetve negatív jelentéséből adódnak az ellentétpárba állítható szavak.
----
Magyarban is megvan ez a kettősség:
szolga - szolgál
Nem mindenki szolga, aki szolgál.
Vagy pl.: "Hogy szolgál az egészséged?"
Ebből látszik, hogy a szlávok önelnevezése görög-latin
kultúrában liturgikus szókincsen keresztül "átszűrt", óegyházi nyelvből
jön (avar-szlovén területekről), az ókori latin verzió eredete még feltáratlan, de én a SOL INVICTUS (Győzedelmes Nap) etimológiája felé indulnék el, ami a keleti Mitrász kultusz irányába mutat. A szárnyas napkorong kultúráinak irányába, ahonnan a SÓLYOM szavunk származik.
A magyar nyelvi területen kifejlődött - olasz és vlach/oláh népnevek középkori fejlemények.
A fentiek alapján mindenkinek világos lesz, hogy a magyar vlach jog miért is vonatkozhatott szlávokra, vlachokra és magyarokra egyaránt. Azért, mert nem népnevet jelölt, hanem "csak" "szolgálatot", pozitív értelemben:
A vlach jog (ius valachicum) a kétlegelős (transzhumáló) pásztorkodást folytató közép-európai és balkáni népek életmódját és gazdálkodását szabályozó jogok összessége volt.
....
További források:
Turul 1890 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye):
«Anno . . . 1091. . . tempore quo Uladislaus Pan-noniorum Rex, Croatie in\ idens Regnum, domnum Al-mum suum nepotem in ilk> síatuit Regem» (a zárai vá-rosi hatóság ítélete, ap. Wi '-izei XI. 13 sz a.).
I. László 1091-ben (Fejér I. 469) a somogy-megyei Szent-Egyed-zárdát alapítván, az erre vonatkozó alapító-levél többi között a következő tanukat sorolja fel : «Dator istius precepti rex Ladisclavus. Testes, qui cum eo fuerunt : dux Lambertus fráter eius, dux David consobrinus, Gerazclavus filius regis Rutenorum gener ipsius. »
Miután tehát a «clavus» végszó «laus», «lavs» és «lav»-val azonos, Gerazclavus helyett «Geraz-laus»-t, illetőleg «Gerazlavs» vagy rövidítve «Gerazlav»-t kell olvasnunk, a mi pedig nem más mint az orosz « Jaroszlav». Mert hogy a «Geraz» szótagok csakis «Jaros»-t jelenthetnek
Aztán pedig Drugeth Fülöp 1323 előtt a kérdéses Simon unokáihoz intézett leve-lét így czímezi : «Ladislao et Nicolao et omnibus fratribus eorum de genere Syman».4 Elképzel-hetetlen, hogy így magán levelekben mért nem használták volna a közönséges nevet, mikor az sokkal különb megkülönböztető jel lett volna ?
Túróczi II. 48., illetve a Képes Krónika mondja : «... Dux autem Geyza genuit . . . Almum». II. 59.: «Habebat Rex (Ladislaus) secum fratres (=nepotes) suos íilios Geyzaî Regis Colomanum et Almum» «qui (Almus) . . . honoravit fratrem suum Colomanum». II. 64. : «Almi filii Geyzae».
-------
«Anno . . . 1091. . . tempore quo Uladislaus Pannoniorum Rex, Croatie in\ idens Regnum, domnum Al-mum suum nepotem in ilk> síatuit Regem» (a zárai vá-rosi hatóság ítélete, ap. Wi '-izei XI. 13 sz a.).
Túróczi II. 48., illetve a Képes Krónika mondja : «... Dux autem Geyza genuit . . . Almum». II. 59.: «Habebat Rex (Ladislaus) secum fratres (=nepotes) suos íilios Geyzaî Regis Colomanum et Almum» «qui (Almus) . . . honoravit fratrem suum Colomanum». II. 64. : «Almi filii Geyzae».