Megye < Meda < mett (metsz)
A szanszkrit madhjá, görög meszosz, latin medius, angol mid ('középső, közép'), mind megfelel a magyar metszés szónak, avagy az ebből származó medernek, vagy a medencének, hiszen középen elválaszt, kettévág egy területet (partokat, hegyeket, földet-vízet). Tehát két terület határa, azaz “medje” a megye és a mezsgye. A ma és a mag, maga, magas szavaink is közepet, valaminek a meghatározó, vagy kiinduló pontját jelentik, a magas pl. a középből kimagaslót.
-----
Megye < Meda (ősmagyar: lehatárolt terület) < Mett (ősmagyar: metsz)
Régen a megyéinket járásokra osztottuk. Beszédes a név: körbejárták a kisebb egységek határait, hogy kijelölhessék.
Megyehatáraink rokon elnevezése a “mezsgye” ugyanezt jelenti, már csak ezért sem lehet szláv eredetű. Lássuk, hogy:
megy = rokon az ősi "mesz, mén" szavakkal, ebből lett pl a "messze" és a "menni" szavunk, ". Pl.: Meddig mész el? Válasz: Messzire... bár aki alig egy kis távolságra határol be egy területet, csak "mászik".
Mindjárt meglátjuk, hogy miért.
Mert nem mindegy, hogy mekkora mezőn "játszunk", mekkora mezőt tudunk bejárva behatárolni a MOZgásunkkal. Egy mondásunk is erre rímel: "meglátjuk mire megy (fut..) ki a játék, vagy hogy mire mész vele..." pl. a mozgásoddal a mezőn, a mezőnyödben, ha focista vagy.
Haladjuk a megkülönböztetés, az elhatárolás mentén:
Metél, Metsz szavaink elhatárol jelentésűek, pedig a az ősi elavult "mét" szavunk eredeti jelentése menet, járat. Láthatjuk, hogy a "metél, metsz" szavunk éppen olyan logika alapján szab határt a "menésnek", mint ahogyan a megyei járás a "járásnak", csak vágószerszámmal. Az elvágandó felületnek neki megy a vágóeszköz, vagy körbemegy rajta. Néha persze meg is fut a kés... Mit csinál tehát aki metél vagy metsz? meztél és mezít (pl. meztítláb, mesztélláb).
mét:
Most már értjük, hogy a meztelen szavunk azt jelenti, hogy fedetlen, tehát a test nincs körülvéve - más szóval, határolatlan, hiszen a ruhát régen ránk szabták, ránk öltötték. Levették a testünk mértékeit, azaz határait.
Annál is inkább így van ez, mert a "mező" szavunk, igen ősi "mez" töve, ruha jelentésű" mind a mai napig. A focicsapatok mezéről tudjuk elhatárolni egymástól a játékosokat. A mező tehát egy behatárolt, területet jelent a természetben is, és geometriailag is.
Ezt írja róla az etimológiai szótár:
mező - A ~ igei mez- alapszava ősi örökség az ugor korból: vogul mees- ('ruház, ruhát ölt'). A ~ tehát folyamatos melléknévi igenév, 'füvet, növényi ruhát öltő' jelentéssel. Lásd még mez, mezítláb, mezőny, meztelen.
Figyeljünk fel a meztelen szavunk kiejtett alakjára. Sokak így mondják : mesztelen. A kiejtett szavunk még "emlékszik" az ősi "mes" alapgyökre, amiből a "messze", azaz a "mes-sze" szavunk is származik (egyébként, a mese, meskete is... kerek erdő... hét határ... a messzi, messzi ország, vagy a "mesterség" is, mint a szakterület magas tudású képviselője):
Tehát a helyes és a kiejtett szóalak így néz ki és jegyezzük meg:
meztelen vagy mesztelen.
korai szóalakok: mezejtelen, mezítelen
meztélláb' = meztelen láb
A mező, ebből következően a kimetszett terület, ez esetben a ruhából, (de értelem szerűen lehet a természetből is, innen a neve: "mező").
Mi a mező határa? Hát amivel a határ ki lett metszve. Ha innen nézem kerítés, mert a kerítés bekerít, ha a túloldalról, akkor Mesdje, mert ki van metszve a messzeségből. A szó végleges formája tulajdonképpen abból fakad, hogy az új főnév szóalakja "csúszkál" többféle rokon szó között:
Láthatjuk, hogy legalább öt rokonértelmű tőhöz: mes(z), mez, met, megy, metsz lehetne illeszteni a főnevet képző "gye" végződést. Összetorlódva valami ilyesmi képlete lenne: me(s)z/s + tsz + je. Már így is hasonlít a mai formájára.
A "mes/mez" alapgyök meghatározta a szó képzését mégpedig úgy, hogy se nem "s," se nem "z" lett a gyök vége, hanem "zs", és a "metsz" szavunk is hatással lehetett rá.
Emlékezzünk a mezítláb és meztéllább szóalakjainkra. A mezőt a határ mezíti, mezítje, meztélli, metéli ki, tehát metszi ki a környezetéből. Így lett a végső szóalak Meztje, azaz Mesdje, végül Mezsgye.
Ám biztos vagyok benne, hogy az élő nyelvben a fent említett hatások miatt sokféle változatból gyúródhatott össze a végső szóalak.
Mezgye vagy Mesgye
Meztgye vagy Mestgye
Mestje - Mestgye - Mezsgye
Mesdje - Mesgye - Mezsgye,
Mezdje - Mezgye - Mezsgye
A mezsgye szavunk ebből következően már kizárt, hogy szláv jövevény. Teljesen magyar szóképzéssel és hangfejlődéssel alakult ki.
A megye szavunk pedig a mezsgye által körülhatárolt terület:
fejlődése:
Megye < Meda < mett (metsz)
Az ősi "Ma" (ma, me, mi) kezdetű szavainknak határoló és határozó, viszonyító, tehát magyarázó, középpel kapcsolatos, vagy középhez viszonyított jelentése van.
Ma, Mag, Maga, Magyaráz, Marad, Mar, Marok, Magas, Már, Márt, Meg, Még, Mégis, Meder, Medence, Meddig, Madár, Megy, Mozog, Moccan, Mocsár, Mező, Mezsgye, Madzag, Málik, Mellett, Melyik, Messze, Metsz, Mer, Mert, Mér, Mi, Mikor, Mivel, Minek, Mire, Miért, Mit, Mód, Módszer, Mosódik, Mos, Mesél, Másol, Mez, Máz, Mázol stb.
A magyarság népneve is szorosan kapcslódik a témához, de külön kifejtést igényel.
Összefoglalás:
határol, elválaszt jelenés:
Mag - Meder - Metsz - Mező - Mez - Meztelen (mesztelen) - Mezítláb ("ősi módon" képezve: meztél (láb)
(Magyar etimológiai szótár: "A mező igei mez- alapszava ősi örökség az ugor korból: vogul mees")
Magyar értelmezés szerint:
Határvonal, vagy körbemetszett határvonal = Medje, Meztje, Mestje = Mezsgye
Meztelen, azt jelenti, hogy nincsen mezítve, mezzel, mázzal ellátva, nincs körülhatárolva, nincsen neki mezgye/mezsgye.
Meder, vagy a medence, középen elválaszt, kettévág egy területet (partokat, hegyeket, földet-vízet). Metél, metsz, elválaszt valamit valamitől. A mezőt is a "medje" - azaz a mezsgye válsztja el, határolja körül.
----
felhasznált információk:
mesdje:
wikiszotar.hu:
Eredet [mezsgye < ómagyar: mezsgye < ősmagyar: mezsde, mesgye, muzsda (mezsgye, köztes barázda) < szláv: mezsa (mezsgye, határvonal) és mezsdu (közötti)]
Eredet [megye < ómagyar: megye < ősmagyar: meda (lehatárolt terület) < dravida: mattu (határ, vég, mezsgye) < matti (lehatárol, mezsgyét csinál)]
Eredet [metsz < ómagyar: metsz < ősmagyar: mett (metsz, vág) < dravida: vettu (vág)]
----
https://m.nyest.hu/hirek/a-gy-torteneterol
"A "megye" szavunk írása (is) a "gy" hibás, de elfogadott írásmódja alapján történik, ezért kicsit ide illő a felvetésem..
Szerintem a szó eredetének meghatározása is kétséges.
A MEK szerint:"A megye szó délszláv eredetű nyelvünkben, és a → mezsgye szóval azonos gyökerű. Nyelvjárásainkban él is a megye használata mezsgye jelentésben. A kora középkorban jelentése: határ, határvonal."
A "mezsgye" szavunk egyfajta a megyénél jóval kisebb, megművelt föld határát jelenti, ami általában egy lemetszett, letisztított, járható határvonalat jelöl (nem csak a középkorban!). Azért gondolom a "mezsgye" (szlávos!) szót is magyarnak, mert az "s" hang után ha "dj" következik, az "s" "zs"-nek hangzik.
A "metssz!" szó vidékies változata pedig "mess!".
A késztetés-eredmény szókapcsolatban a "messze (meszte)/ medje"
forma, a "me(s)ztelen" (csupasz), a "mettől/ meddig" (medtől/ medtig) szintén utal arra, hogy megye szavunk nem szláv eredetű, hanem magyar.
A "foszt/ fód(odt) (fódott), fodj (fogy)" késztetéspárhoz hasonló lehetett a "meszt (talán termelésre kész, termő, "mezes/ mezős" terület jelentéssel)/ med(t) (talán előkészített, gyógyított jelentéssel, ellentéte a "meddő"), medt(t)ől (mettől), med(t)tig (meddig), medj" késztetéspár is."
mezsgye - 'határjelölő földcsík szántón, kukoricásban stb.'. A bolgár mezsda ('határcsík') átvétele hangrendi illeszkedéssel. A bolgár szó, akárcsak a megye szláv međa előzménye, 'között' értelmű, és tág indoeurópai rokonságba tartozik: szanszkrit madhjá, görög meszosz, latin medius, angol mid ('középső, közép').