Vajda / Vajta - avagy a kivívott (vajúdott) győzelem bajnoka a viadalban
Hajdú szavunk a hajtból lett képezve:
“A hajt2 folyamatos melléknévi igenevéből (hajtó) lett a d zöngésülésével (mint hajtan ⇨ hajdan, fajt ⇨ fajd); a szóvégi ó ⇨ ú változásra példa: aszú, háború, sanyarú. A szó sok európai nyelvbe átszármazott, részben (főleg a Balkánon) 'szabadharcos, felkelő', illetve 'betyár, rabló, útonálló' jelentésben. Az idegen alakok általában a magyar szó többes, illetve tárgyragos alakján alapulnak: német Heiduck, francia heiduque, román haiduc, szerb hajduk, oszmán haydut.” Magyar etimológiai szótár
Ez jó analógia lehet a nyelvünkben önállóan meglevő baj/ví/vaj gyökökre. Küzdelemre vonatkozó árnyalt értelmekre:
Bajlódik, Bánt, Büntet
Ví, Vív, Viasdkodik, Viadal
Vajúdik
Hajdú analógiájára létrejöhetett a Vajta/Vajda
A bajda és a Viada egyszerűen magyartalan forma, amikor van mély hangrendű vajúdás - szavunk, sőt viadal is! Az "ia" összevonódhatott.
Viadal - Viada - Vajúdó = Vojevoda?
A mai nyelvben pedig leszűkült a vajúdás jelentése.
Hajt - hajtó (hat/hajtó - lent/lejtő?) - hajdu
Ví/baj - viadó/bántó - vajúdó - vajta/ vajda
Bán - bánó, bántó
A Nádor kódex megerősíti, hogy az baj/vaj tő, önálló gyökkén és továbbképezve is használatos volt. vayonni = vajúdni
"Bodog vág te en vram adoryan. Mert meglelted a kaz- dagfagokat kiket atte züleid elhattac kinekil vayonni kezdnec 25 azok kik maft fokát birnac Micoron nem lezen a kerefködefnec
ideie, fém a kúlcen vetelnec, Micoron fenki a kenalol maft megnem zabadithhat Sem atya fiat, feni aiía leanat fém zolga vrat, fém barat ö barattyat Sem a kazdagfag ö vrat Ennec vtan-"
Tehát a korai Vajta, Vajda szavunk véghangzójától megfosztott töve azonos az alábbi szavak "vaj" tövével, ha a képzőiktől megfosztjukőket. Ezt bizonyítják az alábbi sorok is.
---
"Kazinczy Ferencz s Kazinczy Gábor a következő szokatlan alakok kal is élnek: igyekszém Kaz: Műnk. 111:83, IX:71, igyékszék Kaz: Pyrk. 11, igyekszének Kaz: Reg. 72, igyekszö Kaz. Gáb. "Tudomány Tár" 1841. VIII:303).* Igyekvőm, igyekvő CzF.
mosakszik e h. mosakodik (Arad).
Ide tartozik, csakhogy más reflexiv képzéssel, vajúdik, melyet ma ezen tőből szabályosan végig ragozunk (v. ö. vajúdók Rév. 867. vajódó Kónyi: Ábel 76). De régente olyan volt a ragozása, mint a cselekedik igéé. V. ö.
vajuszik, vajutt, vaj-utság (mind MA.); vayonni NádC. 550, (az ErsC. megf. helyén wayodny); nem éle, hanem vajuvék Tel: Evang. 111:365 (idézi Rév. 868, 899).
Hasonló ige volt régente séríídik v. sérödik és sérszik, mely immár mind a két alakjában elavult s a sérül igével van helyet tesítve, de nyelvemlékeinkben gyakran előfordul. V. ö.
nem séreznek (olv. séresznek) meg: non demolientur, BécsiC. 206, nem serzik meg: non otfendit MünchC. 193; meg nem seruec NagyszC. 220, megsérvék Bethl. Élet. 238, sérüvés Zvon: Post. 11:402 (másoknál sérvés, sérés) sérütt (igen gyakran) meg ne serwgyem ErsC. 5., meg ne sérüdgyék Pázrn: Kai. 483; - az inak meg sérod- nec Mel: Herb. 82; sériidhetetlen Pázni: Pr. 756 stb., meg-sérodés, Bátai: LelkiPrób. 64. - (A palóczok azt mondják: megsérül, Debr. megsértődik, megsértette magát, Arad vid. megsérzett a kezem. Aradon azt is mondják: sérvés a háta, megsérvesedik.)
A régieknél még némely más -ód-ik, -od-ik végű refl. igék nek is volt sz-es mellékalakjuk"
SIMONYI ZSIGMOND.
ELSŐ KÖTET Tüzetes MAGYAR HANGTAN ÉS ALAKTAN. Történeti alapon 1895
Egy másik, elhibázott következtetést tartalmazó elemzés helyes értelmezése is éppen a magyar eredetet igazolja:
"A Vajda puszta személynévi vagy közszói eredetű helynév adataiból nem dönthető el egyértelműen a helyesírás miatt, hogy a középső nyelvállású o hang vagy az alsó nyelvállású a hang esett-e ki. A személynévként is használatos vajda méltóságnévből keletkezett a Vajda településnév metonimikus névadással. Az oklevelekben szereplő adatok néhol a korábbi, a szláv eredetivel hangszerkezetében megegyező vojvoda ~ vajvada alakot mutatnak: 1285 k.: Waiuuada, 1302/390, 1323/390: Voyuoda, 1317: Vayoda, 1323/390: Woyuoda. A Vajvada > Vajda hangváltozást magyarázhatjuk a két nyílt szótagos tendencia kétszeres érvényesülésével; eszerint a vojvoda hangalakból kiesett a középső nyelvállású o hang, majd az így létrejött hangalakban az ejtés megkönnyítése végett ismét kiesett egy hang. Az így kialakult hangalak lett a vajda. KISS LAJOS ezt a változást egyszerejtéssel, vagyis haplológiával magyarázza (1995: 9)."
Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék
A két nyílt szótagos tendencia érvényesülése az ómagyar kori helynevekben
Témavezető: Tóth Valéria
Készítette: Vajda Annamária V. magyar
Szakdolgozat
Debrecen 2007
A szerző nem jön rá, hogy ekkor még a hosszú ó/ú-t, pláne a többféle tájnyelvi hangi alakokat nem tudhatták következetesen leírni. Nem is volt a szegényesebb hangzókészletű latin nyelvnek megfelelő betűjele sok esetben. Bizony könnyen lehet, hogy ennek eredményét láthatjuk a "Vaj(ú)da / Vajta / Baja " jelentésű toponim főneveinkben is, nem kell rögtön a szomszédba kopogtatni egy kis jelentésért.
Magyarul pedig szintén helyes szóképzés a Vajuad +a kiejtve vajvad (mit csinál?).
Hiszen a baj/vaj tő vaju tővéghangzót kaphatott a korszak divatja szerint.
Pláne, hogy van Vajta településünk is, amiről ezt olvashatjuk a wikipedián: Nevét feltehetően attól a Vajta besenyő vezértől kapta, aki a Gesta Hungarorum szerint még Kijev alatt csatlakozott a magyarokhoz. Vajta, nemzetsége egy részével a Sárvíz mellékén "számtalan néppel" letelepszik. (Anonymus: Gesta Hungarorum) Más források szerint a Vojta szláv személynévből ered.[7]
Összegzés:
Viadó/Vajúdó/Vajúda = Vajda/vajta - u hang kiesésével - jelentése: küzdő, vívó, harcoló, bajnok
Ez megfelel a szláv vojevoda szónak, ami nem átvétel. Az átadás átvétel iránya inkább fordított, pláne, ha több türknek mondott népnél hasonló értelmezést állapíthatunk meg, a bej (bel, bő) és a ví/vaj/baj töveknél.
A Tihanyi alapítólevél »FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA« nyelvemlékünk alapján, a 11. századi hazai nyelvállapot szerint a tővéghangzós szóalakok divatoztak.
Tehát ha volt vayonni,vajuszik, vajutt, vaj-utság szóalak, akkor az önálló tő a vaju/baju (ví,baj) ebből pedig szabályosan képzett alak a vaju+da, régiesen vaju +ódik és u (/uó) hangkieséssel a vajda, illeszkedve a baj - ví szavaink véghangzótlan állapotához, hiszen "a régieknél még némely más -ód-ik, -od-ik végű refl. igék nek is volt sz-es mellékalakjuk"
A kora-középkorban a jó ízes paluocos magyar nyelvben, a hosszú hangzókat képtelenség volt leírni bármilyen abc-vel és más nép kiejteni sem tudta. Max. pont úgy ahogyan a szlávok átvették.
Palócosan az ó = ou
Palócosan a vajúdó, vajú-ód-ik szavaunk így néz ki a11. században: VAJOU+ÓDIK, főnév képző "A"-val: VAJOU+ÓD+A = Vajúda, lerövidülve Vajda, szlávosan kiejtve pontosan Vojvoda.
Vajódik / bajódik hajdani szavainkban, a v/b - szókezdő hangzók egyaránt előfordulhattak az egykori magyar nyelvben.
A bajlódik szavunk + "l" hang bekerülésével alakult ki, mint a hajt - hajlik szóban (ma ezt az -l elemet gyakorító képzőnek határozzák meg). Érdekesség, hogy a szintén hajt igéből kialakult hajdú szavunknál szintén hiányzik a "+l" hang, hiszen a szógyöknek többes jelentési vannak. Ez az analógia is erősíti, hogy a VAJDA szavunk a BAJ/VAJ/VÍA - VAJÓ+DIK hangalakból alakult ki.
Adalékok:
1. A palóc nyelvjárásról
1/2. Fontosabb kiejtésbeli sajátosságok:
- szélesebb ajakréssel ejtett (illabiális) a; (jele: â)
- ajakkerekítéses (labiális), ó hang felé hajló á; (jele: ā)
- zártabb ajakkal ejtett e; (jele: ë)
- kettőshangzók (difftongusok):
ó = ou
ő = öü
é = ië
- szűkebben eltett magánhangzók (ú → szűk ó; ű → szűk ő)
Bodolai Előd: A palóc nyelvjárásgyűjtesről
BIA + TORBÁGY
Bia legkorábbi írásos említésére 1192-ből van adatunk: a Torbágyerdő alatti BIUai szerepel egy birtokösszeírásban. Bronzkori földvármaradványokat találtak Bián, a Pap-réti dűlőben. Ugyancsak Bián honfoglalás kori településmaradványokra is bukkantak.
BAJA
Az ótörökben csak a bay szótő rengeteg jelentésének valamelyike jöhet szóba.[7] Legkorábbi ismert birtokosa a Bajai család volt, majd 1474-ben Mátyás király a Czobor családnak adományozta.
A szláv szóalak ezek szerint vagy közös eredetű a magyarral az egykori sztyeppei uraikon keresztül, vagy egyszerűen VAJOU+ÓD+A szóba belehallotta a saját értelmezését, a saját nyelvén. Mellesleg a VÍZ - visz (vezet), a voda, meg vodity.
vezet:
Gondolkozzunk el a vezet (viz-visz-vez-vesz) szavunk 1395-ös felbukkanásán, miközben a "finnugornak mondott" alapalak *βetä- 'vezet, húz' lehetett. Na de mi lehetett a t/d/z hangváltozás előtt?
"[12. század vége] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel. A tőhöz vö. cseremisz wiβe- 'vezet', mordvin veta-, väte- 'ugyanaz', finn vetä- 'húz', észt veda- 'vezet, húz, vonszol'. A finnugor alapalak *βetä- 'vezet, húz' lehetett. Lehetséges távolabbi kapcsolataira vö. aveszta vad-, óegyházi szláv vesti" !!!! (Zaitz)
A t/d/z hangváltozás előtt, vagy mellett tehát élhetett egy vetu (vetélkedik, vetél, veszekedik), aminek voltak lehettek mély hangrendű változati (Vata?) VEJ - VŐ = finn vävy, väy, észt väi, väu, lapp viva, viv, finnlapp vivva, vogul vuäps. Mit csinál a VŐ? Vezeti a menyasszonyt. Aki pedig huzakodik, az vajuszik. Ebből jön a Vajda szavunk is? (VAJK?).
VATA - VAZUL - VAJTA - VAJDA - VEZ(ÉR) etimológiai kapcsolatai t - d - z hangváltozásokon keresztül:
jelentés: vezető
vezet [12. század vége] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel. A tőhöz vö. cseremisz wiβe- 'vezet', mordvin veta-,väte- 'ugyanaz', finn vetä- 'húz', észt veda- 'vezet, húz, vonszol'. A finnugor alapalak *βetä- 'vezet, húz' lehetett. Lehetséges távolabbi kapcsolataira vö. aveszta vad-, óegyházi szláv vesti: 'vezet; házasságot köt'. A magyar vezet szóvége -t műveltető képző, vö. tilt. Ugyanezen ősi szótő névszói származéka vezér szavunk. A vezet származékaira vö. vezető [1395 k.], vezeték [1510 k.]. Zaicz
A Magyar etimológiai szótár további példái erősítik ezeket az etimológiai kapcsolatokat:
A ~ vez- alapszava (lásd még vezér) ősi örökség a finnugor korból: cseremisz videm, mordvin vetamsz, észt vedamsz ('vezet'). A finnugor *vete- alapforma szabályos származéka a vez-; a tőbeli t-z megfelelésre példa a ház, fazék, kéz, víz.
veszély - viszály - veszekedik - veszejt - vesződik - viaskodik- viszontagság - visszásság szavaink is etimológiai kapcsolatban állhatnak a bajjal.
veszély:
Bizonytalan eredetű szó, az esetleges finnugor eredetnek egyetlen bizonyítéka a zürjén vez- ('elhordja magát'). A ~ egyike kevés megmaradt igenévszóinknak, és napjainkban ez a jellege is halványul, mert igei szerepében az egyes harmadik személyű ~ formát a köznyelv régiesnek, költőinek érzi, és az ikes veszik változatot kapta fel, ezáltal a köztudatban a ~ a vesz ige etimológiai körébe csúszik át. Lásd még jajveszékel, veszekedik, vesződik, veszt, veszteg, veszteget, vezekel.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/v-F4386/vesz-F4446/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ2ZXN6XHUwMGU5bHkifQ
veszekedik
- 'civakodik, pörlekedik'; ' mohón kívánkozik, bomlik ': veszekszik érte. Származékai: veszekedés, (meg)veszekedett. A vész ige származéka gyakorító és visszaható, valójában kölcsönösséget kifejező -kedik, -kszik képzővel, értelme tehát 'egymást pusztítják'. A fenti második jelentés a megvész érte, elpusztul érte kifejezésekhez kapcsolódik. Lásd még vesződik.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/v-F4386/veszekedik-F4448/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfRjE0RDMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJ2ZXN6XHUwMGU5bHkifQ#Lexikonok%5ESzT-ETIM-veszekedik
VISEL - VISZ - VEZET - VÉT (végy) - VESZT - VESZEJT - VESZ esetleges szókapcsolatait is érdemes fontolóra venni.
VEJÉSZŐ - VESSZŐ szókapcsolata:
VESSZŐ: hajlékony, VEZETHETŐ, oda-VISSZA fűzhető tulajdonságú, hol ELVÉSZ, hol a VISSZÁJÁRA fordul, amerre csak búvik, bújkál és VISZI az útja, pl. ameddig VEJSZE lesz belőle.
A VÉSZ - VESZEJT - szókapcsolathoz pedig a következő gondolatok is jól társíthatóak:
Mennyiben a vessző oly
cserje- és fasarjat jelent, mely különösen hajlékony, s melyet főleg
kötésre, fonásra, fűzésre szoktak használni: innen a magyar nyelvből
elemezve, úgy vélekedhetünk, hogy gyökre nézve egy eredetü a vejész, v. véjint, továbbá vejige v. venyige szókkal; s am. vejésző, vejsző, vessző. Hasonló fogalmi rokonság látszik a latin vico, vimen és vitis között. V. ö. VEJÉSZ, VENYIGE. Egyébiránt rokon vele az arab 'aszá (Stab, Stock, Prügel; das mänliche Glied). Továbbá Gyarmathi S. szerént a dalmát véz; Budenz J. szerént a finn vesä (tőhajtás, sarj, bokor), észt vösa (Sprosse, Gesträuch). Cz.F.
VAJUSZIK (húzás-vonás, viaskodás) és VEJSZ (vesszőre vagy vesződésre, estleg a vész/vét/végy/venni - mint kivenni a halat - jelentéstartományban mozgó) szavunk rokonértelmű kapcsolatához - Honti lászló gondolatai is stimmelhetnek:
"A TESz szerint a vejsze "Ismeretlen eredetű. A rekesztő halászatnak vejszés formája ősi eredetű lehet, de általános elterjedtsége miatt a rokon népekével való egyezésnek, hasonlóságnak nincs bizonyító értéke. Feltehetően az eszközre utaló vejsze is régi eleme szókészletünknek. Bár az eredet
tisztázatlansága az alakváltozatok egymáshoz való viszonyának felderítését nehezíti, valószínűnek látszik, hogy a szóvégi -e másodlagos toldalékelem... Finnugor egyeztetései hangtani nehézségek miatt nem fogadhatók el" (TESz 3: 1107ab ), de itt a TESz egyebek közt a RÉDEI 1967-re
utal, amelyet - igaz, a TESz 3. kötetének megjelenése után - maga RÉDEI (1986b) is elvetett.
UEW: RÉDEInek az imént említett cikke (RÉDEI 1986b) alapján a
FU *waja- 'sinken, einsinken, untersinken' alapnyelvi szóra visszavezethető szócsalád tagjaként értelmezi a magyar vejsze szót (UEW 1: 551).
Az EWUng azonban - fenntartással ugyan - már lehetségesnek véli a szó finnugor eredetét, a törökségi magyarázatot viszont valószínűtlennek minősíti: "Wahrsch Erbw aus der fgr Z, mit Bildung im Ung... Die Erklärung hat phon Schwierigkeiten... Deutung, daß ausl e ein PossSf Sg/3 sei, ist morph nicht begründet... Herleitung aus dem Atürk ist kaum wahrsch"
(EWUng 2: 1616a). RÓNA-TAS szerint a vejsze "Of debated origin" (RTA 2011b: 994).
Megjegyzések: RÉDEI a PAASONENtől származó magyarázat helyett később ezt ajánlotta: ma. vejsze, dial. vejsz, véjész, vesz, vész, vésze ~ vog. N uj- 'süllyed; sinken', ujt- 'lesüllyeszt; versenken', zürj. S P v2j- 'sinken, versinken', votj. S vÀj- 'untersinken', mord. E M vaja- 'sinken', finn vajo- 'id.', észt vaju-
'id.', lapp N vuoggjo- -j- 'sink' (RÉDEI 1986b: 210-211); a vogul szó átkerült az osztjákba (l. DEWOS 24 is). Ezt a szócsaládot az UEW (1: 551) már RÉDEI ezen nézetének megfelelően ismerteti.
RÉDEI ekképpen indokolta nézetét: "A szó alaktani elemzése a nyelvtörténeti adatok segítségével nem ütközik nehézségekbe. A vejsze stb. a legrégibb nyelvtörténeti adatok tanúsága szerint először birtokos jelzős szerkezetekben fordult elő: putu ueieze, ˝eku ueieze (TA). Az utótag valószínű
olvasata: *wejëszé. Az alább következő etimológia alapján az esz > ész deverbális névszóképző, a végső é pedig egysz. 3. sz. birtokos személyjel. A mai vejsze alak úgy keletkezett, hogy a kétnyíltszótagos tenden- cia értelmében a második szótagbeli e kiesett, a birtokos személyjelben pedig é > ë > e rövidülés következett be. A mai vejsz, vész, vésze alakok a korábbi *vejësz(é) > *vejész(é) formáiul jól megérthetőek. D. BARTHA (Szóképz. 75)39 szerint az -asz/-esz képző eszközneveket is képez" (RÉDEI 1986b: 210).
Úgy tűnik, RÓNA-TAS mégis inkább szavunk törökségi eredetét tekinti hihetőbbnek: "Of debated T origin" (RTA 2011b: 994). "I do not know the starting point for the word, but the fact remains that it is present in Chuv, Bashk and SibTat, Kklp and Cher, and hierto not documented in Tat. It has
to be an old fishing net, known around the Volga River. H copied the word somewhere in that region" (RTA 2011b: 996). Én kifogástalannak látom RÉDEI egyeztetését, a magyar szó szóvégi -e elemére adott magyarázata elfogadható.
A magyar és a nyugati ótörök szókészlet kapcsolatairól Honti,
László (2017) A magyar és a nyugati ótörök szókészlet kapcsolatairól.
Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához (196). Tinta Könyvkiadó,
Budapest. ISBN 978-963-409-114-1, 73-74 o.
https://real.mtak.hu/id/eprint/66012
VAJDA - VEZETŐ / VIVŐ / VIASKODÓ etimológiai kapcsolatai, különös tekintettel az ismeretlen eredetű "visz" alapszóra, a vissza/viszály szavainkban!
visz - 'hordoz, szállít '; 'vezet, kísér': iskolába viszlek; 'eltávolít': vidd innen ezt a vackot; 'magával visz, sodor': viszi a víz a ladikot; 'juttat': túlzásba visz, diadalra visz; 'vezet ': nem visz ez jóra; 'jut valamire, elér': ez a gyerek még sokra viszi. Származékai: vitel, vitet, (ki)vitel, (ki)vitelez, (ki)vihetetlen. A ~ rövidebb vi- töve (pl. vi-het, vi-vő) ősi örökség a finnugor korból: vogul vij, osztják vejem ('vesz'), votják vaj-, mordvin vije- ('hoz'), észt viima ('hoz'); a feltehető finnugor *víke alapforma talán rokonítható ilyen értelmű indoeurópai szavakkal: óind váhati ('vezet, visz'), latin vehere ('húz, visz'). A ~ből igen régen hasadt le és vált külön a vesz. Lásd még visel.
vissza - 'korábbi helye felé'; 'korábbi időbe'; 'korábbi állapotba'; 'viszonozva': visszaköszön; 'fonákul, helytelenül, ellenkezőleg': visszaél, visszatetsző; ' fonák oldal': színe és visszája; ' ellenkezés, szembeszegülés': Olyha te is visszát vonsz vala (Bornemisza Péter, 16. század), A szent rokonvérbe feresztő / Visszavonás tüze közt megálltál (Berzsenyi). Származékai: visszakozik, visszára, visszás, visszásság. A ~ egy ismeretlen eredetű visz alapszóból -á lativusraggal jött létre, majd a szóvég megrövidült (mint a hazá ⇨ haza esetében), a tőhangzó pedig intervokális helyzetben megnyúlt: visza ⇨ vissza. A visz alapszót találjuk a viszont, viszonoz szavakban; a ~ visza alakjából lett a viszálykodik, vissz-.
VEJ - VŐ
VŐ, (ve-vő) fn. tt. vő-t, tb. ~k. Személyr. vőm. vőd, vője, v. vejem, vejed, veje stb. A szülék irányában vőnek mondják azon férfit aki leányukat feleségül vette. A vő irányában pedig az illető apa = ip v. após, az illető anya = napa v. anyós. "Vőm nem fiam, menyem nem leányom". (Km.). Minthogy köz szójárás szerént a házasodó emberről azt szoktuk mondani, hogy feleséget vesz, vagyis N. N. nevű nőt veszi magának házastársul; továbbá, minthogy a fölserdült leányt eladó leánynak nevezik, és eladják, férjhez adják: innen okszerüleg állíthatni, hogy a vő nem egyéb, mint a visz igének részesülője vévő, honnan vőlegény = vevőlegény, valamint a mennyasszony = (férjhez) menőasszony. Egyébiránt hasonlók hozzá Budenz J. szerént a finn vävy, väy, észt väi, väu, lapp viva, viv, finnlapp vivva, vogul vuäps, mind am. vő.(Cz.F)
vő - 'leányunk férje'. Ősi örökség az uráli korból: cseremisz vinge, mordvin ova, finn vävy, lapp vivv, szamojéd bí ('vő, sógor'). A magyar vejem alak a fő, nő-fejem, nejem alakpárok analógiájára jött létre.
vezet - 'előtte haladva irányít '; 'rajta vagy benne ülve irányít, kormányoz '; 'mozgalom, intézmény tevékenységét tiszténél fogva irányítja'; ' magán átenged': a fém vezeti a hőt, az áramot; 'folyamatos feljegyzésekből összeállít': naplót vezet; ' verseny során éppen a legjobb az eredménye': az első félidő végén még vezettünk. Származékai: vezető, vezetés, vezetőség, vezeték, vezetékes. A ~ vez- alapszava (lásd még vezér) ősi örökség a finnugor korból: cseremisz videm, mordvin vetamsz, észt vedamsz ('vezet'). A finnugor *vete- alapforma szabályos származéka a vez-; a tőbeli t-z megfelelésre példa a ház, fazék, kéz, víz.
"vezette -vette-vitte - el vette feleségül" (észt veda- húz-ni, szállít-ni, vinni)
vezér, vezet, vezény
"Mennyiben a vezér és a vezető valakit mintegy magával maga után visz: innen mind alaphangokban, mind alapfogalomban rokona: visz. Hasonló rokonság létezik a szláv ved-em v. vegyjem (vezetem), továbbá vez-em v. vezjem (jármüvön viszem, szállitom), és vezmem (elveszem) között." (CzF.)
Mindezek tükrében:
Ha Kánnai Zoltán elmélete helyes és az eddig ún. nyugati türknek mondott (hun utód) nyelvek különböző magyar-előd nyelvjárásokat takarnak csupán, minden érthető. Az is, hogy mi az oka a rengeteg közös eredetű szavainknak a szlávokkal. Ez estben az őstörténetünket többféle régészeti kultúrában és többféle egykori birodalmak származéknépeiben kell keresnünk, régi/új őstörténeti és nyelvi modellekkel.
K.Z. Néhány szó a kazárokról:
https://web.uni-corvinus.hu/~kannai/elibd/kazar.pdf
https://web.uni-corvinus.hu/~kannai/elibd/